Mátyás Ferenc: Parasztmiatyánk

Názáreti Jézus Urunk,
ha te vagy, kit a papok hirdetnek
Isten fiaként, segíts meg minket,
elbolondult földi szállásunk,
létünk balga hite elárvult,
ne fönn a mennyben bóbiskoljál,
ide gyere le, minket váltsál meg,
itt győzködjön benned a jóság,
ha a sárkányfészkek vészhelyén
fölácsolják tiszta oltárod,
és meglesz a mi akaratunk,
el fog jönni a te országod.
Mindennapi szabd földünkre
adj nevelő esőt, napmeleget,
miként a nőknek lehetőséget,
hogy gyümölcsözni merészeljenek,
lefektünkkor adj nyugodt álmot,
keltünkkor erőt a munkához,
s ne hitszegés, júdáspénz teremtsen
viszályt a Gecsemáni kertben,
maradiságunkat változtasd meg,
lehessünk, mint a rajongó gyermek
hiszékenyek, ne nemzetsírások,
töröld ki nyelvünkből a válság szót,
s hogy ez a kis nép mit ért meg, lássad,
emeld fel Európához hazánkat.
Reménységünket úgy üdvözítsd,
hogy lássuk benned a való Istent,
add, hogy a józanság kísérjen
s uralkodjon a kishitűségen,
ne bocsásd meg vétkünk, ha tovább
gyöngítjük a hon fundamentumát,
és ne vígy minket a kísértésbe,
hogy a földön hazudjunk ál-mennyt,
de szabadíts meg tunyaságunktól,
hogy két kezünk s jobb elménk nyomán
Hunnia föltámadjon. – Ámen.