Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram májusban

Májusfa helyett Májusvers állítás….körbeálljátok?
 
Gazduram
 
Nézem a cukor-kúpot:
bezárt Csomolungma,
lemássza a kanál.
Az időt emlékekkel kergetem,
ahogy éveimből kajál.
 
Hűtőszekrényemhez későn érkeztem
mint Scott, engem a disznó
előzött meg,
csak a fagyasztó tud sírni értem,
ennyi kocka-könnyet.
 
Most éppen vonalakat húzok
a lapra:írok, de a vers: léleképületem
alaprajza,
néha én is elcsodálkozom, hogy
már ősidők óta, hány
ember lakja.
 
Kiömlik a mozdulat belőlem,
látom ahogy asszonyom tovább viszi
vasalóra, székre,ágyra,
aztán visszajut hozzám, mint
az öröm: ahogy a mosoly
kicentrifugázza.
 
Szentjánosi Csaba 2012.04.11.
 
Gazduram
 
Elszabadult hajóágyú sodor, akit sodor,
 
az új klientúra hiszi, hogy van jó diktatúra - de kár,
a cél érdekében átlépett határ,
semmi más,
csak szánalmas önigazolás,
- aranyozott gipsz szobor…
 
rendelésre jön a cikk, szól a lant,
és magának utat vág…
ez ösztönzi a sok humortalant…
a társutas érdekegyeztetésen a gőz,
már megint csak a hatalommánia győz
és a gátlástalanság.
 
a tisztességben különböztették meg magukat,
ma gőgösek és látszat-emberek,
belterjességben hempereg
az ítélet,
ami sajnos soha sem téved,
kifordított ötvenes évek - retro
elgázol, mint a metró,
ünnepelhetjük a tehetségtelenséget…
 
az önkép ebben a legrosszabb, a leghosszabb
út a másik felé,
közpályán mozgó törtetés mögött gyűlik a szennyes,
a rosszindulat sebeket oszt, némelyik már gennyes,
sokáig nem mehet így tovább…
mi vagyunk ostobák,
hogy hiszünk, és nem szerződünk,
ő igen, ő nem – minden pillanatban számon kérhetően…
 
Jóna Dávid 2012-04-23
 
Gazduram

Ujjaim kimásztak a klaviatúrára,
mint a rákok,
a versben én is összeollózom
tengernyi életemet?
Nézem a tányérok szemeit,
ahogy figyelik az ételt,
a morzsákat otthagyja az idő--
talán,hogy visszataláljon az asztalhoz?
Könyvek mindenhol,próbáltak a polcról
elrepülni aztán leestek,
én Istennel játszom,de mindig Ő nyer---
meg kéne tanulnom veszíteni,
de nehezen megy.
Annyi alibim volt mára,de mind elfogytak,
ha sírva is, ki kell lépnem a mai napra.
Mintha műtenék: emailek írása-
betűvarrás-törlés, asszisztensem az ihlet,
de ki törli le homlokomat?
Nézem a menekülő felhőket, ahogy
hajtja őket a szél, egyet sem tudok megmenteni.
Zúg a fülem vagy csak a gondolat-tenger
visszhangját hallom?
Elpatkolt lovak....ki foglalkozik velük?
Betakarózok lassan ezzel a verssel,
fázik csendem...majd az éji égbolt kaparós szelvényéről,
megpróbálom levakarni a bánatot,
hátha nyer az emberiség....

Szentjánosi Csaba
2012-04-24
 
Gazduram
 
igazad van, nem találtam meg Istent,
mert vártam, hogy ő találjon meg,
így játszott a szellem
igazad van, nem kerestem:
büszkeség a kiszolgáltatottság ellen…
 
a csodát viszont néha megtaláltam,
leírtam ezerszer, vagy többször (nem kell ide számtan),
aztán ott van, amit írtál: a többiek tehetetlensége,
nem vagyok barátom előrébb én se,
s a bizalom terén
is rosszul állok, az én
helyét keresi és alkuszik folyton,
köröttem kényszerek: savas kémhatású kordon.
 
„kaparós szelvény” – maga a sorsunk,
reménykedő jelenünk, elveszett voltunk,
kaparunk, hogy minden napunk fényét
verje vissza Holdunk,
tüzeket lobbantunk, tüzeket oltunk…
 
azt mondod, Istennel játszunk…
de lehet, hogy ő játszik velünk,
ha úgy akarja maradunk, ha úgy, akkor megyünk…
vagy mi magyarázzuk akaratunk hiábavalóságát, nem tudom,
versem lesz furgonom…
és vezetek, és minden ott van mögöttem,
megérkezést várva, szerelmesen, de félek, hogy kicsit törötten…
 
Jóna Dávid 2012.04.25.