Szabó Lőrinc: Altató dal

Valaki, valaki, vad kötelen –
   Fiacskám, el ne feledd!
Bújj hozzám és dúdold velem
   szomorú énekemet.
Valaki lóg azon a kötélen –
   Ne sírj, ne sírj, fiam!
Apád lóg azon a kötelen –
   Csak szokd meg, kis fiam!
Erdő közepén lóg édesapád –
   Szép őszi éjszaka volt,
fegyver, poroszlók, és édesapád –
   Óh, micsoda éjszaka volt!
Elvitték, nem kell tudni, miért –
   Figyelj, kicsi fiam!
Megnyúzták, azt sem tudta, miért –
   Ne félj, kicsi fiam!
Szép volt – emlékszel? – és szomorú,
   mint Krisztus urunk a fán.
Tüzet gyújtottak alája, s apád
   ott sült meg lassan a fán.
Óh, egyszerű történet ez,
   oly egyszerű, mint a halál,
apád kint lóg véres kötelen –
   s barátunk a halál.
Apád kint lóg véres kötelen –
   Nincs könnyem, kis fiam,
kiapadtak haldokló szemeim,
   de ne sírj te se, kis fiam!
Erdő közepén, véres kötelen – –
   Ki tudja, mi lesz veled?...
Ne szólj, ne sírj, csak dudolászd
   együgyű énekemet.