Tűz Tamás: 1939. június 18.

Varázsütésre, Lélek-szóra
serkentem tüzes elevenné
a vésztjósló halálos nyárban.

Morgott a földmély és lapított
minden, mi csak lapíthatott az
amalgám kontinens ölében.

Egy angyal fémrőt hajcsigái
hulltak alá a freskó-égből
s meghatározták tündöklésem.

Töröltettem az észtveszejtő,
komédiás, hazug világból
s fölírattam egy más jegyzékbe.

Amint az ágak széthajoltak,
egy torzó állt ott árnyba hulltan
esdeklő elragadtatásban.

Meg is hökkent egy pillanatra
a kőris-arcú vízhordólány
s ejtette csaknem a korsót.

Megszentelt érzékszerveimben
mocorgott már a megcsalt múzsák
lázadó ciripelése.

Egy húr álmában megvonaglott.