Majtényi Erik: Gipszláb
S akkor a hammelni patkányfogó
harmadszor trombitált: Sorakozó!
S összegyűltek mind a gipszlábak
a szemfelszedők kirakatából,
s nekivágtak az őszi éjszakának.
Nekivágtak a lucskos mezőnek,
és az a fickó így biztatta őket:
Hopp, felemás lábak,
selyemharisnyásak,
völgyekben, hegyekben,
törzsetlen menetben,
egy ütemre, hoppsza,
hoppsza, ugrándozva!
Ki tudja hányszor borzongva, fázva
botlanak jeges pocsolyákba
azok a gömbölyű, gömbölyű térdek!
Futnék én is, hogy egyet utolérjek.
És egy gipszlábbal, gipszféllábbal
kocognék a világon által.
Ha elfáradna, hónom alá venném,
hogyha eltörne, gipszbe tenném,
gipszet a gipszbe, könnyen hordaná,
s tennék a világűr hóna alá
egy fél mankót - őszi latyakban
- hegyen-völgyön, hoppsza -
én sem lépkedek sokkal biztosabban.