Endrődi Sándor: Üres csutorával

Borom fenékig ittam.
E szürke glóbuson már
Nincs többé mit keresnem.
Vállamra lódítom hát
Szomorú földi bugyrom,
És üres csutorámmal
Megindulok nyugodtan
Az örök borforrások,
A fénylő égi pincék
Felé, friss bort keresni.
Csak az aggaszt, hogy ott fenn
Alig lesz más ital mint
Malaszttal felhigított
Nektár, mely szörnyen édes,
És nem fog felvidítni,
De mélyen altat engem,
S hogy ezalatt a földön,
A siralom völgyében,
Különbeket tapasztal
Az utolsó suhanc is…