Zas Lóránt: Zápor-szagú

/In memoriam Passuth László/
 
Zápor-szagú Isten, aki betakartad
az eget sötét-színű savóval, el-
homályosítottad a Napot, fel-
korbácsoltad a tengert, zápor-szagú
Isten, rettenetes állatok közelednek,
négylábúak, nagyok, és sörényük lobog
a szélben. Tüzet fújnak a kigyók,
követőik, apró bogyókat köpnek,
felvágja mellkasunkat, kifordítja
beleinket, fejünkbe csikar. Zápor-szagú
Isten, nem láttunk ilyen világot :
szentélyeink összeomolva, ki-
száradt az áldozati tó, füst csahol a
rengetegben, a patakok vize habos
a kiomló vértől, vérünktől, karjaik
hosszúak és élesek, ahogy szaggatnak
belénk, nyílvesszeink visszapattannak
ágyékukról. Zápor-szagú Isten, miért
bűntetsz, miért hagyod, hogy bujdosó
vadakká váljunk ? Asszonyainkat
leteperték, nyakukról letépték
a csillogó láncot, rakják halomba,
Nap-színű kavicsokat követelnek.
Zápor-szagú Isten, megsiratsz-e,
ha nem lesz többé mit adnunk ?