Károlyi Amy: Honvágy
Olykor megmozdulnak a tárgyak,
asztalok, székek, szekrények, ágyak.
S ha felnyögnek éjjel:
kint szél hajlítja az ágat.
Megunták már a sorsot,
mit asztalos ácsolt,
vasöntő öntött,
fazekas égetett.
A formát, türelmet, rendet, –
és haza vágynak.
És nemcsak ők:
a pálma Afrikába,
a selyemkendő a fába,
és rémeink egy élő, lüktető,
vadállat szemű, téli éjszakába.
Íróasztal a tölgybe,
virágcsokor a völgybe,
és porcelán és rézkilincs
és vaskályha és ezüsttál
vissza, vissza a földbe!