Magyar Éva: Kereszted vagyok

Élet és halál közt feszülő
                            kötélen
hoztál engem
tilalom-fáról szakított
fanyar gyümölcsödet
életed kóstolatlanul
tálcán raktad elém
habzsoltam
s TE szelíden hagytad
hogy csontig lerágjalak
Nappal köveik közt
őröltek a gondok
szívedbe szegeket ékeltek
gonosz éjszakák
s hogy sohase pihenj
az időtlen IDŐbe
magam építettem
Golgotát neked
tövises útjain
mezítláb cipelsz
könyörtelen-fájó
örök keresztedet
mégsem engedted soha
                       a panaszt
lelked küszöbét áthágni
ANYÁM
 
  1987