Bíró András: Emlékezés a nyárra

A hamvas szilva nedve rég kibuggyant,
a szőlő méze hordóban neszez,
az égő barack parazsa palackban
szunnyadva várja a kemény telet.

Mire gondolhat most a hamva szilva
s az érő bor lelke hol borong?
A szesszé érlelt barack álmodik-e
arról; hogy nap süt és susog a lomb?

Látta-e a szilva – ringva ágán –
amikor én átöleltelek
s tudta-e, hogy szebb minden nyaraknál,
ha két ember ennyire szeret?

Érezte-e sorsát ott a tőkén
a gerezd, hogy borrá nemesül?
S te, aki akkor köztük hajladoztál,
tudtad-e, hogy mit érzek belül?

A nyár megérlel minden jó gyümölcsöt –
ne szólj! Szemedben szilva kékje ég,
barack gyúlása szád szép pirosa –
és nyárba fordul a téli vidék.