Urr Ida: Ezer tücsök

Ezer tücsök
szűk torkából
száll a kacaj
ide fel,
a hold éppen
nyílni készül
csúszik a föld,
a lepel.

Minden egyes
tücsök szájból
pengetésre
fut a gőz,
így lesz az est
tele nyárral
s minden fűszál
eszelős.

Csorog a hold
sárga méze
ezer tücsök
lantja zeng
villanások
fénye kéklik
nincs egy csöppnyi
csitt vagy csend.

Zümmög ez a
félsötétség,
lengenek
a levelek
ezer tücsök
szúrta át a
szembenlévő
kerteket.

Meddig bírja
húros torkuk
ezt az örök
pengetést?
meddig húzzák
vonójukat
ez a könnyű
lenge kést?

Nem tudom tán
hajnal felé
a szívükbe
beleszúr
s meglazul
a torkuk mélyén
hirtelenül
mind a húr…

ezer tücsök
alszik reggel
szemükön a
pilla leng…
gégéjüket
a fűszálak
borogatják:
s nagy a csend.