Bella István: Csillag gomboztatott
Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon
már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk,
a szurony és a csákány élesítették foguk,
készült a gyalogsági ásó is, hogy elásson –
s még lábad se volt, apám, s a zsaruk, tábornokok
mértéket vettek rólad, ennyi meg ennyi,
ilyen bornyút, sírdombot bírsz hátadon cepelni,
mezőt szabtak rád, porból csillag gomboztatott –
s még szíved se volt, apám, de első zörejeddel:
az első dobbanással eldördült az a fegyver,
– születtél, lábraálltál mégis, mentél tovább:
harmincnyolc éven át vitt lábad átlőtt fejjel –
s anyád se vette észre a többi négyszázezerrel:
– jaj, meglőttek fiam, véres a koponyád!...