Kecskés Béla: Napkelte

Alábocsátva fülét kajlán,
zászlós-zabkereszt tarlós alján
     reggelizett egy nyúl;
éppen őt néztem, mikor a domb
fölé szállt a nap – nagy aranygomb –
     s a gyapjas ég kigyúlt…

Még tiszta volt a mezők csendje…
Aztán a szénaszagú csendbe
     pacsirtaszó csapott.
És elkezdődött a nap: – távol,
mint gombák bújtak ki a tájból
     a kaszás csapatok.

/1958/