Rakovszky József: Rothad már a világ
Rothad már a világ, szemlátomást rothad.
Eddig csak titokban rothadott.
Nézlek emberiség, mint bomló halottat,
kit harcmezőn minden’ elhagyott!
Évezredek óta nőtt e fene kórság,
viszály, harag, s nincsen rája ír.
Szívek mécseséből kilobbant a jóság,
s nem hallják már, ha az árva sír.
Hiába jött Krisztus tisztult homlokával,
új messiást óhajtott a nép.
Végül torkig lettünk az újak hadával,
s megcsömörlött az emberiség.
Így jutott fel lassan biztos rothadásig,
egymást marva bús emberfajom.
Setét éjszakákon csillag sem világít,
űzni átkot nincs már hatalom!
Talán majd a kárpit odafenn az égen
egyszer utoljára… meghasad,
s az igaz Messiás, aki itt járt régen,
számba veszi a halottakat.
Pilis, 1952. XI. 30. éjjel