Gaál Áron: Csak ők!
Csak ők a halhatatlanok, a szegények,
mert ínségüknek soha sincsen vége,
mert szükségüknek csak kezdete volt,
mert egyidős a mennyel, ez a pokol,
és már régóta még versünk se szól róla,
a művésznek nem téma összeomló óla,
hol ótvaros érzelme riadtan röfög,
mert gondolatai mind, rühes ördögök!
Elfelejtette még az emlékezet is:
jövője nem lehet, hiszen jelene sincs.
A sohase lesz kínzó kényszere
övék, egy egész világ nagypénteke!
a részletek itt mit s e számítanak:
a csábítás, csalás, az álnok áhítat…
még ez sem az övék csak az utolsó szó:
„elhagytál”. Korunkban ők a krisztusok,
a szegények,
halhatatlanok, mert nem ér bennük véget
a szégyen,
égni fog mindig, mi égett, bélyege éget!