Rónay György: Utóhang a szeptemberi áhítathoz

Ifjúságom zászlói, úszva lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.
Kosztolányi

„Ifjúsásom zászlói úszva, lassan”
lobognak el. Hová? Miféle szélben?
Ássák a földet szaporán alattam,
mivel máris túl sokat éltem.

S ha valaki alatt a föld beomlik:
ha nem a föld vagy ő – ki vétkes érte?
Szájába homok dől, így hát nem ordít.
S ha mégis? Lépett volna félre!

Nem. Várom, míg kicsorbulnak az ásók.
Jó sziklákon vetettem meg a talpam.
S addig is, nézem úszni fönn a zászlót,
ha már visszatért, a magasban.