Szalma Réka: Önporté
Néha nem visz át az ár fehérbe,
arcod terhes matt lesz, ólmosul.
Sittszerű, groteszk a régi csended,
harminchat fok halkan rád borul.
Egy kislány ragasztgat, majd összegyűr,
gubancokban fekve nézel felé,
minden kormod a szívnél összegyűl,
bennszorulva, magadban hagy a tér.
Öt perc kéne csak hogyha fájni nem kell,
mert öt perc alatt is összeáll a rend,
félszavakkal átmenni a teljbe:
rá zebra kéne, jelzőlámpa - zöld.