Jékely Zoltán: Gyönyörű ősz

Búcsúzkodás szaka, gyönyörű ősz,
bennem fájdalmat fájdalomra szősz.

Riadt sikoltozás a ködben:
útjavesztett vadlúdcsapat fölöttem.
S a dérütött mezőn, melyet maholnap
örökre elhagyok,
kikericsek születnek-haldokolnak,
baljós lila csillagzatok:
hányattatás, hajótörést mutatnak
a szárnyas és a szárnyanincs utasnak…

Kéklő ezüstben ring felém a távol –
s bár túlfelől csodát kínál a part,
tudom, csak ide vágyom vissza majd
vándormadár lelkemmel, a halálból!