Keszthelyi Zoltán: Őszi bíztatás

– Te, boldog ősz, bíztasd a körtefát, hogy
Bőségesen teremjen évről-évre,
Ó, piros ősz, bíztasd a kiscsikót is,
Hogy növekedjék ifjú szenvedélye;
Bíztasd, becézd a mező végtelenjét,
Hogy égig érjen milliom virága.
Serkentsd a langyos felhőt, hadd ömöljék
Csírázó magba, száraz fűre-fára.

A madarak a józan őszt dalolják,
Míg új barázdák, öntözőcsatornák
Szépsége int az ősznek szüntelen.
Az éhes disznó szájcsattogva ront át
Hűs tölgyesen, hol kövér makk terem.
Megfújja kürtjét pásztora a nyájnak,
És hívja-csalja már a vadlibákat
S az ifjúság, az öröm ül szemén.
Ökörnyál villan – arany pántlikáján.
Libeg a béke, szerelem, remény.

– Szorgalmas ősz! Begyűjtöd mind a termést,
Édes szőlőt dobálsz a kosarakba;
Musttal kínálod a víg nemzedéket,
Hogy tüzes táncba forrjon könnyű talpa.
Ó, boldog ősz, ki áradó derűvel
Járod a tarlót s friss szántásokat,
Taníts fütyülni rigót és pacsirtát:
Harmatos fénnyel csókol majd a nap,
Hegy, völgy, tanya és város és falu
Kaput tár néked hónapokon át,
Hogy beterelhesd rajta ökreid
És biztos helyre tégy ekét, kaszát.

1942.