Márai Sándor: Őszi kedv

Egy friss halott szívében most leindul
Egy melankolikus kukac:
Nincs kedvem most kikelni a sírombul,
Egyre nehezebb rám havazó lombtul,
Faljál, kukac, élvezz, kukac.

Nem mintha hullaságom nagyon szánnám:
Volt nyáron hús, fény, kedv, szag, kéj unos,
Farom s fejem alatt puha a párnám
S oly kedélyesen magnéziumos.

Én elfeküdtem mélyen hányszor itt
Az őszi rothadás alatt s röhögtem,
Mint iparkodik egy-egy mag a rögben:
Míg az őszi kedv mindent elborít.

   1921. október 3.