Kazinczy Ferenc: Bor mellett
Életem fut, s nemsokára
Már e szép kor elrepül;
Érzem, messze nincs határa,
S majd komor telére dűl;
De borral, sebes tollának
Lépvesszőket hányhatok;
Bort hamar, bort! elmúltának
Ha iszom, kacaghatok.
Még most, hála istenimnek!
Kelyhem bátran forgatom;
Még most, hála istenimnek!
Lollimat csókolhatom.
Még nincs aki elfogassa
Gyanúba vett levelem,
Nincs aki tudakoztassa,
Ki sziszeg titkon velem.
Lányka, jer, jer, mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe,
Fonjad azt, s mellpántlikádat
Homlokom vig fürtibe.
Ingereld szám szomjuságát,
S ah, éreztessed velem,
Éltemnek fő boldogságát
Hogy csak kebledben lelem.