Simon István: Ballagó ácsok



Tudtak róluk messze vidékről.
Híres volt a két ács neve.
A kormos bőrű volt a Mészöly,
s a szőke arcú a Fekete.

Együtt ácsolták a tetőket,
hajdan, mint friss mesterlegények,
s megőszültek, elöregedte,
de még így is faragtak, mértek.

Közre kapták a vastag rönköt,
egyik végén Fekete bárdja,
a másikon Mészölyé pöngött,
sujtott a nyögő gerendára.

Fűrész muzsikált, sárgán röppent
térdüknél a fröccsenő forgács.
Naphosszat faragtak, hogy közben
egyet se szólt a két hajlott ács.

Gyalog ballagtak a vidékre,
de egymás mellett nagyon ritkán:
elől az egyik s száz lépésre
a másik, mint szelíd tanítvány.

Telerakták gönccel a kertek
cserebogaras szilvafáit.
Zsinórt csaptak s kopogni kezdetek
szótlanul késő délutánig.

Ötven évig a munkadal szólt
kezükben árnyas pajtavégről.
S egy reggel elmaradt, halott volt,
nem jött többé az öreg Mészöly.

Csak Fekete nagy szekercéje,
mint az olló árva egy-szárnya
fénylett aznap a messzeségbe,
ahogy a fa húsába vágta.

S mikor este a kék hegyekre
szállt a vékony tavaszi pára,
megállt ő is, hogy átölelje
a nagy gerendát utoljára.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf