Mécs László: Őszi éjjel, őszi szél

Megölték a Csend szívét,
a sötétség sír, sivít,
ránk tört a nagy razzia:
száz ördögnek száz fia
surran, fákat ráznia,
futnia kell, fáznia,
száz boszorka ezer lánya
erdők alját összehányja,
folyók hátát boronálja,
légi szellem, légió,
rontón rebben, félni jó,
átkutat
száz kutat,
száz utat,
perc alatt
átszalad
ezer tájon, városon,
szél-bocskorban jár, oson,
egérlyukba belebúj,
baglyot bolygat, huj, huj, huj,
boglya-hajba beletúr,
sír-sur-súr, sír-sur-súr,
kit keres?
mit keres?
kulcslyukakba beleles,
kuss kísértet, hess, hess, hess,
friss hullákon leng a tüll,
kéményekbe befütyül:
fi-fü-fű, fi-fü-fű,
a lélekben korom-fű;
korom-magból komor fű;
borzongás nő, borzalom,
megőrült egy hír-malom,
fenyvek zúgnak: irgalom,
nyírfák nyögnek: kegyelem,
megbomlott a fegyelem,
kitört a nagy világ-pánik,
asszonyával rosszul bánik
a főördög, s a vén mámit
veri pokol-eresz alatt,
visítása erre szalad,
minden lény bajt szimatol,
nem maradt egy sima toll
a madarak bőrén,
az almafák pőrén
takargatják szügyüket,
sok-sok alvó rügyüket
féltik, dugják fülüket,
szerelemmel szemüket,
szentségtartó anyamell
az Istenhez esdekel,
csecsemőjét csitítgatja,
szoptatgatja, altatgatja,
ezer tárgyon kop, kop, kop, kop, kopogás
zsalun, tetőn rip, rop, rip, rop, ropogás,
ezerféle zizegés és zokogás,
a holtak a temetőn
fülük fogják tüntetőn,
tán egy rosszul megkötött
bűnös lélek megszökött
a pokolból s ott mekeg
egy síri zápfog megett,
s szelestalpú fogdmegek
itt lesik,
ott lesik,
keresik,
száz ördögnek száz fia,
futnia kell, fáznia,
s tart a világ-razzia:
őszi éjjel, őszi szél.