Veress Miklós: Őszidő
Bíborlik már galagonya
meg kerti birs
leveleken eső-ragya –
ég tűztövis
patak csobog mint a Rinya
lustán sebes
ez már a hajnalkor alkonya:
láng és seb is
Talán sohasem ragyogott
a kikerics
s nem feküdtem fűben hanyatt –
ne szenderíts
ne álmodoztass kis tanyát
– a múlt hamis –
kőrisbogarat áfonyát:
csak melegíts
tüzed őszömön csillog át
mint tűztövis
homlokom három himlőcsillagát
ringasd te is