Márai Sándor: Könyörgés

Uram, ne adj nekem Szeretetet.
A nagy gyűlöletet nyújtsad nekem.
Hadd rágjam meg a pacifisták elektromos drótsövényeit,
amiken éhes támadók hullagyűrűje tapad
s házuk s hasuk langy békéjét köríti,
erős, tépő méregfogakat adj nekem.
Gyanakvó, sunyi szemeket, sárga pupillát:
hogy lássam: Te is, Te is, felebarátom,
magad Békéjét hirdetted – nem az enyémet!
Mészárosöklöt adj, taglózni kedvűt.
Ne adj szívet, uram! Mit kezdjek el vele?
Sebesre rágja csak életsikátorok kis patkánya: nő.
Ne adj szívet, ne adj, szelíd szót, szemlehunyást, lágy kezet ne!
Ágyékot adj s hasat.

Ne add a szánalmat nekem.
Ne békéltess, mert bűn a Béke.
Fáradt pillád ne hunyd, szemem,
vakulj belé, hogy lássál végre.
S ha elfutni már nem lehet –
a Bitang mind több, Hű kevesebb:
ad nekem a Gyűlöletet.
Ne engedd, hogy szeressek.

1921. október 2.