Benjámin László: Sziklarajzok
1
A tűz a világnyi sötétben.
Az öregek meséi.
A szavakban, a csontok közt, a köveken
rosszindulatú árnyékok lobognak,
lángok fonákjai, az éjszaka
kiszámíthatatlan szörny-kölykei,
ragadozó szellemek. A gyerekkor
rémületei. A halottak.
Gyomromban, koponyámban
a félelem lakik. Nappal is ott lakik,
álmomban ő lakik, vele viaskodom,
a mindenünnen támadó halállal.
Gondolkodni a félelem tanít.
Meglesem a sziklákon gomolygó árnyakat,
a homályból, a félelemből kimetszem,
a mozdulatlan kőbe kényszerítem.
Lemásolom? Visszaváltoztatom!
Mert ők a bátor, a ravasz vadászok,
a termékeny hasú anyák,
a megtartók, az újjászületők,
a sötétségből kiviláglók,
nem foglyai – őrei az időnek.
A sziklafalról néznek csontjaikra.
2
Talpam alatt a kő,
a kikövezett emberi világ,
benzinszagú csordáival.
Modern idők!
A kő alatt egy ásónyomnyira
nyüzsögnek a föld férgei,
a rendcsinálók, igazságtevők.
S a mélybe süllyesztett lomok:
a csontok és a csattok.
A páfrányok, a buja dzsungelek,
Semiramis világ-csodája kertjei
lepréselve, növénygyűjő-tasakban:
vékonyka évezredek,
történelem rétegei.
Mind-mind a kívülrekedtek reménye,
ígéret földje, megváltás, aranykor,
hitetlenek mennyországa: jövő volt.
Mindegy! – legyintenek az ujjpercek.
Hiábavaló! – vacognak az állkapocs-töredékek.
A jövő akkor kezdődött, amikor
ránk tenyerelt a néma halál,
csontjainkat a földbe csomagolta.
A reménytelenség reklámjai vagyunk,
a belenyugvás agitátorai:
Emlékezz a halálra!
3
Emlékezz a halálra,
és megemlékezem a halottakról.
Amíg jelen vagyok, az élet képeit,
az élet szavait vésem a város köveibe,
az élők emlékezetébe.
A föld kapart, szétszórt csontokhoz,
a fogatlan koponyákhoz,
ami leszek –
ahhoz a jövőhöz nincs közöm.
Szándékaimat – hogy velem ne temessék –
én akarom hétköznapokra váltani.
Jelenidőben.
Terheimet senki vállára ne rakjam!
A jó rendért, a jó vadászatért,
magunkért s a még eztán születőkért
kerestem a bajtársi kezeket,
szólítottam a rokon szenvedélyeket,
gyűjtöttem fejemre a gyűlöletet,
s nem azért, hogy a sötétben ne féljek.
1969.