Berda József: Száguldj, szabadság!

Te észveszejtően szépséges,
jelzőkkel ki nem fejezhető érzés,
ki az Istennel vagy azonos s tán
annál is több, – te legbűvöletesebb
szó és fogalom:
Szabadság! egyetlen öröm!
Utánad kiabál-imádkozik
és káromkodik a soha le
nem mondó őrült vágyakozás!
Ha milliószor, szinte a megnémulásig
kiáltom neved, az is kevés
kifejezni a valóságot: mi vagy!
Inkább az éhhalált, az álmatlan
kóborlást hosszú esztendőkön által,
mint lemondani rólad!
Csak az igaztalanul megalázott,
különb méltóságért szenvedő Isten-arcú
rab tudja, mit jelent a te szentséges
vigaszod. Olyan ragyogó-tiszta
s olyan fenséges vagy, hogy már
csak a közhely szavai fejezhetik ki
mily örökkévaló a te valóságod. Népek
és egyedek, szentek és bolondok imádkoznak
a te országodért hosszú évszázadok
óta – mindhiába.
Ó, csepegtess hát végre lélekgyógyító
cseppjeidből e szörnyű rabságban
egy csillapító cseppet nékünk, ha
ég és föld cserbenhagyta is az egész
emberiséget! Ó, szakadj, szomjúságot
csillapító zápor, a szikkadt-száraz
földre már! Ne hagyj kiszáradni minket!
Száguldjon elemeid dörgő vihara s győzd
le végre a sötétség hatalmát,
győzd le az egész világot,
fenséges Isten:
– Szabadság!

1943. június