Czegő Zoltán: Novemberi kérvény

Becsukta ablakait az erdő
Titokban komor fák
kifutó viharok szíjait bogozzák
Rittyeg a Bükkös
araszos szalonnájú fagyot hajkurász
Fűtögetek
Már nem is fölös barlangomban
mit tenyérnyi résen a kucorgó barackra engedek
    És kérem alulírott
a Nagy Barátokat
kikkel a langyos éjszakákon
csapatosan jártunk -
már ne is jöjjenek
alig elég a borom - s vigyorgó kedvem -
egyik verstől a másig (Uram, nem vagyok méltó)
Fűtögetek
És nem vagyok magamban (itt a szél)
és tűlevelek is szabdalják
a fagy durva testét
Hogy féljem a telet én
ki évente
száz földre-boruló őszt is megérek
A magam
az ősz meg a tél háromszögében
mindig találok furcsa rügyféléket