Sróth Ödön: Látó-határ
ásító ölelés ágya szivárvány gerincén bajnok túl-
világ kapcsa
csak lapozzuk feléd a színes esőket erezeted mint
csapkodó villám itatódik át leveleinken
bomlunk és hajlunk nyomaidban süppedő rejteked
nagy kihívás
rejtőzzünk rejtőzzünk már el egyszer poros árnyékod
mögött
amit a dombokról hátukra vesznek a folyók -
1996.