Kiss Menyhért: Magányosan

Lassan a világtól elzárkózom
és csak néhány barátom szeretem
és a kék eget csöndes napokon,
a többi semmi, üresség nekem.

És még az Istent, őt szívembe hordom,
mert bennem él ő és a gaz jelen,
ki nem tépheti bármilyen zordon;
a többi köröttem mind idegen.

Mert tudom, minden csak önzés, érdek,
már nem kínoznak a bús miértek;
látok s fáj tőle merengő szemem.

Lassan a dolgok nyitjához érek
s amint múltak az örvénylő évek,
egyre mélább lesz fájó énekem.