vitéz Somogyvári Gyula: Petur bán nótája

Éjfél után, a bánat országútján,
– mint annyi százszor, gyötrő éjeken –
ballagtam kínban s fájó siralommal
maradt mögöttem koldus-énekem.
Valami régi, mohos, pincegádor
meredt reám és bent egy pisla mécs
s fülembe zúgott egy szilaj kiáltás:
„Hej, lantverő! Megállj te! Merre mész?”


– Nagyuram… Petur bán… én dicső uram,
nincs utam, tervem, csak a kín vezet.
S ha idehúzott, engedd legalább,
hogy megcsókoljam lázadó kezed…


S aztán hallgatunk, hosszú fájdalommal
– az esti pillét pörkölte a láng. –
„Igyál, diák! – förmedt reám a bán –
színültig áll még most is a kupánk!”


És ittunk. Ó beh átkos, keserű,
évezredes könnyből volt tán a bora,
de rámzúgott az őszfejű nagyúr:
„Igyál és aztán nótát, cimbora!”


– …Én? Nótát? Nézd: az enyém mind hamis…
meg aztán mind, mind olyan keserű.
Nem nótáz immár a rongyos magyar
s elcsuklik mindig, minden hegedű…


„Nótátok sincs? No, megvert jól az Isten,
elvette immár tőletek a vért
s ha arculvernek: bárgyún mosolyogtok
és minden rongyért megcsuklik a térd.
Hahó világ! Dicső egy nemzedék!
Nagyszáj-legények s pénz-zsugorgatók…
S nótájuk sincs! Talán Tiborc is ásít,
amíg fölöttük hálót sző a pók.
Hahó világ! Dicső kis unokák!
Nótátok sincs? Hidd el, hogy van diák,
csakhogy lapul a szívek fenekén,
mert bujkál, mint a torlatlan gyalázat
s nincs, ki elmondja. Elmondom majd én!
Igyál s hallgassad? Ez a ti nótátok,
vidám nagyon, ha nem is daloljátok:


Igyál testvár, egy komám,
gyöngyvirág az élet.
Vesztett csata alkonyán
jó a bor s az ének.


Mit búsulsz a holtakon,
nincs semmi baj,
nékünk áll még a világ,
ihajlári haj…


Igyál testvár, kenyeres,
gyöngyvirág az élet.
Ha kardod nincs, ne keress,
csak elvennék tőled.


Erdély, Bánság mit neked?
Kevesebb a baj,
nélkülük is élhetünk,
ihajlári haj…


Igyál, testvár, vén gyerek,
gyöngyvirág az élet.
Dolgozzon a ló meg eb,
kell az a fenének!
Sok az adó? – Nem adunk.
Csak Budának baj,
antul könnyebb a sorunk,
ihajlári haj…


Igyál, testvér, pajtikám,
gyöngyvirág az élet.
Mózsi úr lett száz tanyán,
meg ne bántsad, kérlek!
Ki adna majd polturát?
S az lenne a baj,
inkább járj a kedvibe,
ihajlári haj…


Igyál, testvér, aranyos,
gyöngyvirág az élet.
Sok a bankó, bárha rossz
s hogyha kevés néked:
lesz még több is, rosszabb is,
nékünk ez se baj,
megélünk majd valahogy
ihajlári haj…


Igyál, testvér, ne ámíts,
gyöngyvirág az élet.
Ha meghalunk, irhánk is
Mózsié lesz végleg.
Úgyse ér majd egy garast,
az meg néki baj,
mi vagyunk a magyarok
ihajlári haj…


Elhallgatott a gúnyos, öblös nóta,
csak egy kacaj, egy kacaj harsogott,
keserű, véres, gyilkos hahota…
és akkor minden összeroskadott:
a bán… a mécs… a bor… a pincegádor…
az éj s az út a jegenyék alatt,
de jaj! a nóta itt zúg a fülemben
s a keserűség torkomban maradt…



1922


szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf