Illyés Gyula: Magyar és magyar

Magyar és magyar és magyar
magyar, magyar akarok lenni,
leverten, megverten: magyar,
míg leköpheti minden senki.

Szép volt, beh szép volt – álltam ott –
minden nép fölött a magaslat.
De az én népem lebukott
s én vele zuhanok magyarnak.

Vezessétek majd vissza őt
a helyére, hogy – odahagyjam
még messzebbre, mint azelőtt, –
érhessek csúcsra önmagamban!

/1945/