Bíró András: Fenyőink

1.
Lucfenyő, fekete fenyő,
de lassan nő, de lassan nő!
Elszáll fölöttünk az idő,
mire megnő, mire felnő.

2.
Rügyeit nézd, a rügyeit,
amint nedvességgel telik!
Mily feszültség! Majd kipattan
most, ebben a pillanatban!

3.
A törzséből gyanta serjen,
gyanta kúszik zöld erekben
és nő, egyre sebesebben –
a növesztő képzeletben.