Sárközi György: Köd
Álmos, nagy macskái a ködnek
Settenkednek lomhán elémbe,
Megnyalnak s fújva szembeköpnek.
Nem látok semmit – csak a léptek
Tétova gázolását hallom,
S köhét a láthatatlan népnek.
Kik vagytok, árnyak? Régi társak?
Új ellenségek? Te vagy, Isten?
Vagy csak lábrakelt bábok, tárgyak?
Mint amikor a föld aléltan
Belégurul az éjszakába,
Olyan riasztó félsötét van.
Hol van fiam? Hol feleségem?
Hol hazám? Hol vannak a jobbak?
Köd ül, sűrű köd földön-égen.
Köddé folyt, mi szilárd volt tegnap,
Köddé hűlt a vér is szívünkben,
S ködágyon borzong a beteg nap.
/1941/