Benedek Elek: Becsüld a népet!

 – Elek fiamnak –

Dolgos népet ha látsz a réten,
Köszöntsed őt, köszönted szépen.
Bár ócska, foltos a ruhája,
Kincseket ér az ő munkája – –
Becsüld a népet!

Neked pihenés a meleg nyár.
Te alszol s ő munkába kezd már.
Peng a kasza már virradatkor,
A legszebb álmot alszod te akkor –
Becsüld a népet!

Hej, mit művel kérges tenyérrel!
Ellát téged puha kenyérrel.
Még éjjel is hordja, mit nappal
Összegereblyélt, – le a kalappal!
Becsüld a népet!

Ne irtózz a kérges tenyértül,
Fogd meg bátran, tétova nélkül.
A kéz, amely vért verejtékez,
Szebb, mint amely aranytól ékes –
Becsüld a népet!

Óh, ez a kéz! Áldott egy kéz ez,
Ma itt, holnap tán harcban vérez;
Arany kalászt vág ma kaszája,
S embert, ha vészben szent hazája –
Becsüld a népet!

Szeressed őt, véremből vér, te!
Ne feledd: honnét eredél te;
Hogy vagy te is a sarjadéka,
Dolgos, harcos nép maradéka – –
Becsüld a népet!

/1900 körül/