Bíró András: A kertben
Az idén tavaszon,
jégcsap-díszes hajnalon
nyestünk egy tar fűzfagallyat
és ledugtuk, – tán kihajthat.
Megeredt, kihajtott.
Ilyen csudát ki látott?
Gyökere nem volt,
gyökere lett,
levele nem volt,
levele lett!
Ága sem volt még,
most ága – tucat,
polipként föl-le
s szerte kutat.
Jövő nyárra hűs
nyughelyet ád –
még száz év
s nem érjük át
a derekát!