Kiss Menyhért: Régi kedvesem

Régi kedvesem láttam az utcán,
mint zöld ruhája lebbent a szélben;
rézsut sütött Rá a lenyugvó nap
s haja aranylott a tompa fényben.

Kit szeret Ő most és kinek vágya
érinti teste márvány templomát,
kinek nyujt csöndes, megnyugvó békét
s kinek hallgatja suttogó szavát?

A szenvedély bennem meghalt lassan
és Ő is emlék lett, márvány-hideg,
egykor pedig bús tüzet adott Ő,
bús tüzet adott és lángoló hitet.