Benő Attila: /Metró/

Mozgólépcső.
Naptalan alvilág.
Szűk mozgástér.
Belsővé tágul.
Kísérő zene idebent.
Nélküle érthetetlen

Faragott kövek érzékeny közönye.

Mozgólépcső.
Süllyed. Meg-megáll.
Ismétlődik a tegnap.
Nézőpont eltolódás.

Reklámzuhatag.
Nő széttárt lábakkal.
Kamaszok kuncognak.
Aztán.
Csend. Csend.
Teljesség. Szavakra nem tagolt.
Majd.
Fölhasad a csend.
Törtet, furakodik, lopakodik az üzenet.
A látható, a hallható, a tapintható.
A megvásárolható.

"Mondd ki szépen!"
"Szép kerek mondatokban!"
Tanító néni...
Kerekítés: csonkítás.
Árulás. Magabiztos tapogatózás.
Apró hétköznapokra váltott látomás.

Kifele szűkül, befelé tágul.
Távlat, világ, állomás.

Háló betűkből, hangokból.
Szánalmas halászat.
Sivár part: papír.

Nyomok, kövült jelek.
Hol volt, hol nem volt.
Tűnő emlékfolt.

Hideg parázs, ha újra ég.
Nyugodt befejezetlenség.