Tóth László: Valaki

Valaki él, él bennem,
ki százszor jobb, mint én vagyok,
valaki kacag néha bennem,
ilyenkor én sírva fakadok.

Valaki szeret engem,
csak egy valaki, senki már;
valaki áldva lesi léptem,
mikor fittyet hány rám a világ.

Valaki egyre-egyre
szent mosollyal néz rám vissza,
én visszanézek félve, lesve,
mikor a szemem, szívem tiszta,

s az Isten jóságom kiissza.