Vályi Nagy Géza: Turáni altató

Pekár Gyulának ajánlom

Nézzünk: tűnő távolok ködébe,
S a képzelet röpke szárnyain
Száguldjunk át merész szárnyalással
Tér és idő óceánjain!...
Lapozgassunk vén históriába,
Melyből a múlt visszalátogat –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

Álmodozzunk daliás időkről,
Mikor bátor, nagyröptű sasok
Voltunk és a régi nagyság fénye
Elhomályosítá – a Napot!...
Ott játunk fent a dicsőség ormán, –
Nem ismertünk szolgajármokat –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

Félvilággal szálltunk szembe bátran –
Félistenünk: Atilla Nagyúr
Intésére – lezúgtunk a mélybe,
Gátat törve, pusztítva vadul…
Voltunk: Istene bosszuló villáma,
Átkos Nyugatnak: vész, kárhozat –
Ringj varászos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

S nem csak kardot forgattunk vitézül, –
A lelkünkben szűzi, tiszta láng
Égett és a „Szeretet”, „Becsület”
Zászlaját is fennen hordozánk!...
Voltunk: ösvény – vak, riasztó éjben,
S eszmefáklyát hordozó lovag –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

És most: árvák, megtiport, megcsúfolt,
Elesett, bús koldusok vagyunk, –
Lehanyatlott nyomorultan, bénán
Kardforgató, öklelő karunk!...
Sorsharag, dac, viszály, bűnös ármány
Leverte az óriásokat –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

Ám lelkünkhöz csüggedés ne férjen –
A hívő a csillagokba néz, –
Lépteinkre nagy ősök vigyáznak
S vélünk lesz – ha kell – Csaba vitéz!...
Nincs turáni átok – csak erő van,
Mely felemel és életet ad –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...

Kéz a kézbe hát – elszánt keményen!...
S lesz még helyünk itt a Nap alatt –
Összefogva és megértve egymást
Csodát tesz: hit, férfiakarat!...
S a dicsőség visszajáró fénye
Besugároz majd világokat –
Ringj varázsos Napkelet bölcsője,
Álmodjunk turáni álmokat!...