Tompa László: Új Dévavára épül

 (Éjjelente mondom önmagamnak)

Hát senki? Sem társkéz, sem asszony – –
Így is jó. Hiszen igazuk van!
(Oly becses most a munka, – hát még
A vér!) No csak tovább magunkban.

Hogy váram százszor földig omlott,
S lelkem is százszor belerengett – –
Azért ne szánjon senki. Részvét
Nem kell Kőmíves Kelemennek.

Így most is újra… Semmi, mondom:
Ilyet ki szokna meg, ha én nem?
Csak hadd vívódjam itt az éjjel,
Keserűen és éjsötéten – –

Halljátok-e: nincs veszve semmi.
(Idő, te is korán kacagsz még!)
Holnapra már hordom a téglát.
S ha kell: vérem lesz a ragaszték.

S már dúdolok, míg a halódó
Hold vére a felhőkre árad,
S a levegőbe rajzolódni
Látok egy magas, büszke várat.

Mert engem semmi meg nem ingat,
A cél felé szent izgalom hajt,
S egy reggel – bár holtan rogyok rá –
Az a vár mégis állni fog majd!