Thaly Kálmán: Rákóczi Ferenc búcsúdala

Bölcsőm, vígasztalóm,
Dajkám és ápolóm:
Szép Magyarországom!
Jaj, szörnyű fájdalom:
Meg kell tőled válnom.
Vizeid folyását,
Erdeid nyílását,
Mezeid kalászát,
Lovam lába nyomát
Te áldott földeden
Már többé nem látom.

Fúj már az őszi szél,
Sárgul a falevél,
Rád borul az nagy tél –
Mikor semmi sem él,
Én árva országom!
Franciák oltalmát,
Az lengyelek hadát,
Sorsod javulását
Ég bosszú állását
Sötét felhőid közt
Mindhiába várom.

Nincs is már énnékem
Semmi reménységem;
Megszakad a szívem
Azt igen jól érzem,
Érted rab országom…
Vizeid folyását,
Erdeid nyílását,
Mezeid kalászát,
Lovam lába nyomát
Te áldott földeden
Én sohasem látom.