Vértesy Jenő: Bezerédi
Bőg az ágyú torka, pattog kartács, bomba.
Nyalka kurucvezér, Bezerédi Imre,
Vitéz szittya-fajta, villámlik a kardja,
Bűbájos a vezér, nem járja a golyó.
Kurucoknak ege sötétül, sötétül,
Ragyogó szép csillag szalad el az égről –
– Trencsénnek mezőjét piros vér elönti.
A német ontotta, labanc fakasztotta.
Haragos Úristen, hol van a mennyköved?
Ihol Bezerédi megy hitet cserélni.
A lovad patkóján vérpatak fakadjon,
Minden lépted átkos, hiteszegett pártos!
… Bőg az ágyú torka, pattog kartács, bomba.
Labancoknak élén Bezerédi Imre;
Süvöltöző szélben lobog kacagánya,
Mosolyog a vezér: a golyó járja.
– Ihol ni! szikrát hány pej lovad patkója,
Ihol ni! a mennykő csapkod ki alóla.
– áruló kezében a kard náddá válik…
… Búsul Bezerédi mély tömlöcbe zárva.
Hej, te nyalka vezér, Bezerédi Imre!
– Hideg szalma zörög, rozsdás békó csörög…
– Nem járja a golyó, a kartács a tested’,
De a bakó bárdja, a’ talán csak járja!
… Piros az ég alja hasadó hajnalra.
– Hej de hűvös a lég, kora még a reggel –
– Holló, varjú károg – de magas a pózna,
Bezerédi Imre feje néz le róla!
… Én Uram Istenem! mért teremtesz ilyet,
Haza-elárulót, csak kötélre valót?
Vagy ha már teremtesz – vesszen az ebanyja!
Mért teszed ily’ széppé, daliás vitézzé?