Kiss Menyhért: Tavaszi mámor

A bús hetaérák szerelmi ünnepén,
mikor a légben fájó illatok úsztak,
talán méla ezüsthárfát pengettem én
és dalomban tavaszi vágyak búcsúztak.

Azóta a vágyak megszentelt éjjelén,
ízét érzem a rég elfeledett búnak,
mikor gyönyör csillan a kedvesem szemén
és az álmok zengő harangjai zúgnak.

Ó, tavaszi mámor, istenek szent násza,
himnuszod a szél is halkan dudorássza,
lelkemet fürdető részeg virágillat.

Most megnyílik fájó szivek rozsdás zára
s a test a szenvedély keringőjét járja
s kedvesem karjai ölelésre hívnak.