Czigány György: Ruhánk

Ha véres testrészként kiszakadva
megszületünk: azonnal
felöltöztetnek, a mi időnkbe
pólyálnak minket –
egyetlen másodperc lesz
mindvégig ismerős ruhánk:
perc-köpeny, nyári blúz-szekundum
és estélyi pillanat illat
öltönye, áhitat-fekete a
zokogáshoz meg lepedő-fehér
a szerelemhez, de percünket
mezítelenül is hordjuk: bőrünkké
vált, már levethetetlen:
ruha az idő szövetéből –
de ha mégis kibújunk belőle
és lerázzuk magunkról:
visszafogad ruhátlanságban
amit odahagytunk: csupasz tenger –
valami örökkévalóság.