a fülben por a szemen hályog
annyit sejtek hogy kék az ég
hogy míg föloldozásra várok
gyertyák nyílnak a gesztenyék

Uram Teremtőm te szavadra
a világ eleven szíve
kitárul mint a kincses kamra
arany rudakból vert íve

Tömött fürtökben omlik rám a
forró évszak lehelete
elhal lassan a föld siráma
fölzeng az ég szeretete