Szabó Ferenc: Ne félj!

Ifjúkorom óta jó voltál hozzám
Istenem Atyám!
Ne hagyj magamra öregségemben
mikor már hanyatlik napom
hogy jóságodat hirdethessem
az eljövendő nemzedéknek!
Nem volt nekem ellenségem
legfeljebb csak magam önmagamnak
többnyire örömben éltem
csak tegnap ismertem meg
örvényét a fájdalomnak
de a mélyből felemeltél engem

Most azért könyörgök:
a bűn bűvös örvényéből
szabadíts ki engem
hogy mindörökre irgalmadat zengjem!

– „Ne félj!
Öröktől fogva szerettelek téged
s én leszek örök üdvösséged!”