Havas István: Volt egyszer egy királyné...
Volt egyszer egy királyné,
Hű népének anyja.
Áldást osztott két kezében,
Szeretetet a szivében,
S vigasztalást ajka.
Fekete volt az ország,
Megdermedt a gyászban,
Akkor küldte az ég nekünk,
Legyen fényes szövétnekünk:
Sötét éjszakában.
Jelenése öröm volt,
Megmozdult a nemzet;
Szomoru nagy palotákban,
Nádfödeles kicsi házban
Ébredezni kezdtek.
Remény kelt a szivekben,
Csodatevő hajnal,
A kik eddig messze voltak:
Király és nép egybe forrtak
Szentegyakarattal,
Volt egyszer egy királyné,
Míg közöttünk járt-kelt:
Ugy kivirult az országa,
Ez a szegény, ez az árva,
Mint egy nagy virág-kert.
...Van nekünk egy királynénk,
Oda fenn az égben,
Közibünk száll, ha bajunk lesz,
Vigasztaló sóhajunk lesz,
Mint a hogy volt régen!*
Erzsébet királyné Emlékünnepe. Szerk.: Tóth Kálmán. Bp., Elek Lipót, 1904. old.