Fülöp Áron: Karácsonyi ének
Krisztus szállott alá a mennybül!
Dicsőség fenn, a földön béke,
Megváltva világ bűne, vétke!
Hiszem, mit az égi hang hirdet:
Eloszlatja fénye a hitnek
Az éjek éjét, - meg lesz váltva
A századok örök nagy átka.
Hiszem: fajunk a gyönge, gyarló,
Bűnben fogamzott, bűnre hajló,
Pora a földnek s úr felette:
A hitben ujjá lesz teremtve.
Hiszem, hogy aki félre lépve
Mint első dobott sárt erényre,
Gáncsa volt szépnek és nemesnek:
Örök kárhozatba nem eshet!
Hiszem, hogy kié az öröklét,
Magához emeli a gyöngét,
A kétkedőt magához váltja
S mindenkinek meg lesz bocsátva.
De hogy amíg rajongtam érted,
Kacagva lelkem összetépted,
Hogy annyi ábránd, annyi álom,
Oly sok reményem holtra váljon:
Hogy olthatatlan lángban égjek
Szétfoszlott szálán a reménynek,
Bolyongva romok között járjak,
Romja közt vesztett ifjuságnak:
Hogy e bűnöd megváltva légyen,
- Bár imádkozván esdve kérem,
Hogy megbocsáthassa az Isten:
- Oh ezt az egyet - nem hiszem!
/1884/
