Simon István: Egy boros pohárra
ezt a kis füles üvegpoharat,
melyen – A jó gyereknek, olvasom –
engem illetett rég a felirat.
Ez volt egy kisgyerek kis pohara.
Szám tejes íze ott leng peremén.
Most boriváshoz használja papa,
a hordói közt, míg tesz-vesz szegény.
Vásárban vette, talán egy búcsún,
meglepni vele sápadt kisfiát,
s ez a pohár, a szép feliratú,
öregségére őrá visszaszállt.
S nedves széle most titkon közvetít
szeméremből se adott csókokat.
Az élet két vége ér össze itt,
amikor még s már nincsenek fogak.
A kör itt zárul. Igaz felirat:
Ez leszel, hogyha majd úgy ízleled
mint apád a bort, bizony, oly riadt
és tisztaszívű, mint egy kisgyerek.
/1958/